2009. december 3., csütörtök

Advent-avagy a várakozás megszentelése

November 29-én,vasárnap Advent első vasárnapján úkójra meggyújtottuk az idéni adventi koszorún az első gyertyát.Gyertyaláng tiszta fény, önpusztító lobogás, nem is akar lenni más....ez a gyerekkori ifis tábori dal jutott eszembe hirtelen. Tábortűz körül énekeltük mindig gitár kísérettel, ez volt az esti meghitt pillanatok egyike. Ez az advent is olyan volt, meghitt, csendes, és ünnepi.Nem is akárhol ünnepeltünk, hanem fenyőfák tövében, kint a magas hegyek között.Ott más. Ott mindig minden más. Ott lehet érezni, hogy kicsit megállítottuk az időt, hogy másképp süt a nap, hogy zöldebb a fű, és még a hűvös is elviselhetőbb.Ott mindennek megvan a varázsa.
Eljött a várakozás időszaka, a várakozás megszentelése.Nagy kedvenceim közé tartozik Pilinszky, aki páratlanul írt erről.
"Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Pilinszky János

Nincsenek megjegyzések: