Akkor gondolt Ő rám mikor én Rá

Ezt kaptam ma reggel!
Egyszerűen fantasztikus.

http://hirek.eso.tv/?code=9fe9724a22e149b1c1d952a2d6e08961

Zsú barátnőm  valami okból kifolyólag nem kapta meg a híreke. Szomorkés is voltam emiatt. Ő elküldte nekem, és én megkaptam.
Zsu, köszike hogy a barátnőm vagy! Tudod, barát az aki ahelyett, hogy meghívjon egy drága ebédre, füledbe súgja, hogy a fogad közé beragadt egy káposzta!

Hogy ez a Márai....

“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
(Márai Sándor: Füves könyv)

“Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
 Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.” (Márai Sándor: A négy évszak – December)

Szörföztem a neten

A nagy munkában néha néha szörfölök egy  kicsit a neten, hátha ráakadok valami hasznos dologra, olyanra amit meg nem láttam nem hallottam, valami olyanra ami megragadja a figyelmemet és valami olyan amiről úgy  gondolom, hogy tudok kezdeni is valamit vele.
Egyszerűen egy információ éhes ember vagyok.Ezt be kell ismernem, annak aki nem tudja, hogy egyszerűen érdekel minden.
Mindig  valami újat, valami  mást, valami érdekeset és természetesen valami hozzámillőt keresek.
Hol lakberendezek, hol dekorálok, hol autók után kutakodok, hol házak után nézelődöm, vagy csak éppen úgy hagyom magam sodródni a világhálón.
Megosztom veletek miket találtam az utobbi időben, na meg utána megosztom az akadémiai bulin készült képeket, de természetesen akkor, hogyha Judit kollegina átküldi, egyenlőre az aksik töltődnek.

Ime tehát a kincsek

Hódolatom a nyakvédőknk...annak idején mindig a torkommal volt  baj, gyuladt, igy lettem a sálak kendők szerelmese.Mára már nagyon sok van belőlük.

     Nem mindennapi kabátok ...viszont szívesen felvenném akár dolgozni is.

Még ezt is....olyan fluffffy

Hát nem gyönyörűűűűűű?

Na és a többi :)

                                                   
Na egy  ilyenben alukálni?Nem is lenne rossz :)

Advent-avagy a várakozás megszentelése

Nem tudom mi tortent, de most eppen nem jon ossze sehogysem, hogy ekezetekkel irjak,igyhat fogadjatok szeretettel ekezetek nelkul is.A varakozas megszentelese tovabb folytatodott csalad reszere asztali dekoraciok keszitesevel.

Ezt  tettuk otthon a kavezo asztalra

Ezt kapta az egyik Nagyi

Ezt kapta a masik  Nagyi.

Nagy volt am az orom. Na de errol szolnak az unnepek.

Fogadjatok szeretettel ti is, legyen meghitt az Unnepetek kinek kinek a maga modjan, ugy ahogy a lelke megkivanja.

Azzá leszel amit gondolsz....ezt mondták az okosok

Újra kedd, újra kézimunka az Unitarcoopnál.Kézműveskedünk lassan egy éve. Lányok, asszonyok összeülünk hetente egyszer és játszunk (ahogy Vera mondaná) és megmutatjuk a játekunkat egymásnak. Nevetéstől és jókedvtől zajos a kis terem.
Ma Mikulás látogatott meg.
Na de elötte szájtátva vettem tudomásul újra azt, hogy a vonzás törvénye újra és újra működik!!!!!!
A délutáni zimankóban és a hangulat mellé jól jött volna egy kávé. Megkértem Verát fözzön egyet.Nem mintha én nem tudtam volna, de Ő valahogy othonosabban mozog ott. Éppen kinyitja a szekrény ajtaját,mikor belép Iringó kislányával Pannával és még az ajtóban kijabálja, hogy nem e kér valaki kávét. Egy take and go Segafredoval jött, akkor ott amikor kellett. Még most is borsozik a hátam és a hihetetlen örömtől majhogynem könnyes lesz még a szemem is.Műűűűűűűűűűűűűűködik!
És a töténet itt nem ér véget. Sorshúzással járt nálunk a Mikulás. Annak idején a Mikulásnak címzett levélben kértem, hogy bővítse manókollekciómat egy újabb manocával. Iringó Mikulása egy hűtőmágnes manót hozott. Hát akkor volt igazán nagy az öröm. Már csak minden mást kell bevonzani és akkor maga lesz a tökély.
Napról napra egyre jobban, és ettől szép az élet úgy ahogy van.
Tényleg azzá leszel amit gondolsz!

Advent-avagy a várakozás megszentelése

November 29-én,vasárnap Advent első vasárnapján úkójra meggyújtottuk az idéni adventi koszorún az első gyertyát.Gyertyaláng tiszta fény, önpusztító lobogás, nem is akar lenni más....ez a gyerekkori ifis tábori dal jutott eszembe hirtelen. Tábortűz körül énekeltük mindig gitár kísérettel, ez volt az esti meghitt pillanatok egyike. Ez az advent is olyan volt, meghitt, csendes, és ünnepi.Nem is akárhol ünnepeltünk, hanem fenyőfák tövében, kint a magas hegyek között.Ott más. Ott mindig minden más. Ott lehet érezni, hogy kicsit megállítottuk az időt, hogy másképp süt a nap, hogy zöldebb a fű, és még a hűvös is elviselhetőbb.Ott mindennek megvan a varázsa.
Eljött a várakozás időszaka, a várakozás megszentelése.Nagy kedvenceim közé tartozik Pilinszky, aki páratlanul írt erről.
"Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Pilinszky János

Célok

Az élet cél nélküli... és ebben rejlik a szépsége!

Ha az életnek lenne célja, a dolgok nem lennének olyan csodálatosak, mert egy nap eljutnál a legvégére, és azután már minden unalmas lenne. Csak ismétlés és ismétlés és ismétlés lenne; ugyanaz a monoton állapot folytatódna - és az élet irtózik a monotóniától. Folyton új célokat teremt - mert egy sincs neki! Amint eljutottál egy bizonyos állapotba, az élet egy másik célt ad. A horizont szüntelenül ott fut előtted; sosem éred el, mindig úton vagy - mindig közeledsz, mindig csak közeledsz. És ha ezt megérted, az elme minden feszültsége eltűnik, mert a feszültség a célkeresés, a valahová eljutás igénye.
Az elme szüntelenül valamilyen megérkezés után sóvárog, és az élet szüntelen elindulás és megérkezés - megérkezés csupán azért, hogy azután újra elindulhassunk. Sosincs vége. Sosem tökéletes, és ebben rejlik a tökéletessége. Dinamikus folyamat, nem egy halott, statikus dolog.
Az élet nem mozdulatlan - áramlik és áramlik, és nincs túlpart. Amint ezt megérted, elkezded élvezni magát az utazást. Minden lépés egy cél, és nincs cél. Ez a megértés, ha egyszer leülepszik legbenső magodban, ellazít majd. Akkor nincs többé feszültség, mert nincs hová menni, vagyis nem tudsz eltévedni sem.

OSHO

Én leírtam, céljaim.Gondolkodj azon, hogy te megtetted? Ha nem soha sem késő!

Stílus és elegancia

A díszmagyar, a magyar kultúra alkotása, egy 19. században kialakult nemzeti díszöltözék. Ez a fajta ruházat, kinézete ellenére nem népviselet, sokkal inkább a nemzeti öntudatot volt hivatott képviselni.
A magyar szabású díszruha fénykorát 1830-ban, V. Ferdinánd koronázási ünnepségén érte el, majd ezt követően néhány évtizedig köznapi viseletté vált, ezután már általában csak az állami ünnepségeken használták. A díszruha prémmel szegett, kócsagtollas süvegből vagy karimás kalpagból, panyókára vetett, prémmel szegélyezett bársonymentéből, álló gallérú, magasan zárt selyemdolmányból, testhez álló, dús zsinórozással díszített selyemtrikó nadrágból, térdig érő sarkantyús csizmából vagy bokáig érő, oldalt fűzős cipőből és aranyrojtos fekete vagy fehér selyem nyakkendőből állt. Az öltözéket gazdag ékszerkészlet - gombok, öv, süvegdísz (forgó), kard, mente - és kardkötő egészítette ki.

(részlet a Wikipediából)

A magyar öltözet Vulcanust Adonissá változtatja”, vélte az 1867. évi koronázás egyik előkelő résztvevője, De Jonghe belga követ felesége. A díszöltözetről alkotott hízelgő megállapítását a következőkkel folytatja: „Mikor e pompás urakat hétköznapi ruhájukban láttam, csizmásan, valamiféle begombolt gérokkban, csúnyácska nyakravalóval, ingben ritkán, meglehetősen piszkosnak látszottak… Mindenben és mindenütt megmaradt valami a barbárságból.”1 Véleményével nem volt egyedül. A díszmagyar, különösen a férfiak számára készült öltözet sok esetben ellentétes érzelmeket váltott ki a kortársakból, még inkább a kései utódokból. Az atilla már születése pillanatától kezdve felkeltette az osztrák rendőrminiszter besúgóhálózatának figyelmét, és további terjedéséről is hírt adtak. Bár a pompás állami ünnepek résztvevői többnyire csodálattal teli büszkeséggel szóltak erről az „ősi öltözetről”, akadnak szép számmal kritikai megjegyzések is, a huszadik század tollforgatóinak többsége pedig nevetséges jelmezt látott csupán benne.

Ez is oka talán, hogy erről a témáról tudományos igényű tanulmánnyal alig találkozunk. Nagy Géza régész “A magyar viseletek története” címmel 1900-ban megjelent összefoglaló díszalbumában az 1850-es évekig tárgyalja a magyar viselet történetét, így a díszruha virágkora, túlnőve ezen az időhatáron, a műből értelemszerűen kimaradt.2
Höllrigl József történész, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának őre volt az első, aki összegyűjtötte az öltözeteket, kiegészítőket, és belőlük 1938-ban nagyszabású viselet-kiállítást rendezett. Hatszázkilencven műtárgyat, köztük ruhákat, portrékat, metszeteket gyűjtöttek be erre az alkalomra a köz-, magán- és egyházi gyűjteményekből, vidéki városi múzeumokból, a herceg Batthyány, Esterházy, gróf Bánffy és Almássy kincstárakból. A rendező a 16. századtól kezdve az 1870-es évekig az öltözködéskultúra ránk maradt emlékeit kronológiai sorrendbe állította. Az öltözetek között szerepeltek díszruhák is, a bemutatott divatlapokon a koronázási viseletek külön csoportját láthatták a nézők. Ennek ellenére kiállítás katalógusának rövid előszavában a díszruháknak egyetlen mondatot szentelt a szerző. Úgy vélte, hogy a magyar szabású ruha „utolsó nagy tündöklését” 1830-ban, V. Ferdinánd koronázásán érte el, majd néhány évtizedig köznapi viseletté vált, ezt követően pedig csak az ünnepségeken szerepelt, „néha a régi minták egészen félreértett, mondhatni torz alakjaiban.”3 Höllrigl két évvel később “Régi magyar ruhák” címmel újabb kiadványban tárta az olvasók elé a kiállításon korábban bemutatott, magántulajdonban lévő öltözeteket és a történelmi személyekhez kötődő ruhadarabokat. E munkában kitér a díszmagyar történetére is, és megváltoztatva néhány évvel korábbi véleményét, V. Ferdinánd magyar király pozsonyi koronázásához a díszruha kialakulását köti. Úgy véli, az erre az alkalomra készült ruhatípus az 1860-as évek után a mindennapi élettől elszakadva az ünnepségek díszöltözetévé vált, de mintaképül szolgált a 19. század végéig, sőt a 20. század harmincas éveiig is. Szerinte az együttes „fő jellemzője a tarkaság, ami a régi egyszínű ruházattal szemben a nagy felvonulásoknál a félreértett színpompát adta, mely tömegben inkább zavaros, mintsem harmonikusan és előkelően művészi hatást nyújt.”4
Egyes díszruhákat számos történeti, művelődéstörténeti kiállításon megcsodálhattak a látogatók, de átfogó történeti tárlat ezt követően nem Magyarországon készült. A magyar viselet történetének feldolgozásához mégis hozzájárult az 1979-ben a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum gyűjteményének válogatott anyagából Manchesterben nyílt kiállítás és annak katalógusa, amely a kiállított tárgyak mindegyikét közli.5 A következő időszakban az Iparművészeti Múzeum a stílustörténeti kiállítások sorában néhány ruhadarabot mutatott be saját a gyűjteményéből.6 1994-ben ugyanitt a magyar hagyományok továbbélését vizsgálta egy kiállítás, amelyen a viseletgyűjtemény 29 ruhája volt látható.7
Magának a díszruhának a történetével, keletkezésével, részeivel mindeddig jószerével egyetlen tanulmány foglalkozik. Az öltözet keletkezését és elnevezését illetően sommásan fogalmazza meg véleményét: „A díszmagyar a reformkor szülötte, akárcsak a neve, ami tulajdonképpen pontatlan és fellengzős, hiszen nem a magyar a díszes, hanem a ruhája.”8 Ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassunk a díszmagyar öltözet történetével, formai sajátosságairól, azok keletkezéséről és változásáról is képet alkothassunk magunknak, elsősorban a fennmaradt ruhadarabokat érdemes tüzetesen, minden apró részletre kiterjedően megvizsgálni. Erre a Magyar Nemzeti Múzeum Textiltárának gazdag műtárgyállománya kiválóan alkalmas, hiszen csekély számú női díszruha mellett itt található a korunkra maradt férfi díszöltözetek színe-java: több tucatnyi teljes vagy közel teljes együttes, és a gyűjteménybe különálló darabként mente, dolmány, nadrág, öv, csizma, tollforgó vagy nyakkendő is bekerült. A legkorábbi öltözet az 1830-as évekből származik, de két évtizeddel korábbi, az ötvösmester jegye alapján pontosan datálható kiegészítő, öv és ruhakapocs is a Textiltár tulajdona. Jelen kötetünk ezért elsősorban erre az anyagra támaszkodik. Az Iparművészeti Múzeum gazdag kollekciójából azokat a típusokat mutatjuk be csupán, amelyeknek a Nemzeti Múzeum Textiltára híjával van. Az utódok két évtizeddel a második világháború után kezdték eladogatni ezeket az öltözeteket, és számukra méltó helyet keresve kerültek azok a múzeumi gyűjteményekbe.
A fent maradt ruhadarabok – mint említettük – többségükben férfi díszmagyarok. Eredetileg is többet készítettek belőlük, hiszen a férfiak voltak a gazdasági, politikai és szellemi élet vezetői, akiknek illő megjelenéséhez a díszruha kötelezően hozzátartozott. Éppen ezért kézenfekvőnek látszik, hogy eltérjünk az udvariasság szabályától, és a továbbiakban fejezetről fejezetre a férfiak öltözetéről beszéljünk először, kivéve az esküvőket és bálokat, ahol a hangsúly inkább a női viseletre kerül. Annak, hogy férfiruhából több maradt fenn, az is oka, hogy a női díszruhák inkább áldozatául estek a gyorsan változó divatnak. Ennek ellenére a Nemzeti Múzeum nőiruha-gyűjteménye is igen jelentős, és a teljes díszruhákon kívül különálló ruhaderekak, fátylak és szoknyák is bekerültek a Textilgyűjteménybe.
Az immár műtárgyakká lett egykori díszruhák beszédesek, nem csak a szabás- és díszítésmód árulja el korukat, jellegüket, de cégjelzéseik segítségével készítésüktől kezdve gyakran a továbbélésüket, esetleges javításukat, pótlásukat is módunkban áll követni.
A festményekről, fényképekről megismerhetők egykori tulajdonosainak arcvonásai és a ruhaviselés módja is. Már a korábbi századok forrásaiból ismert, hogy drága díszöltözetüket a férfiak és nők több alkalommal is felöltötték. A fényképekről az is kiderül, milyen változtatásokkal, újabb és újabb kiegészítőkkel hordta ugyanazt a ruhadarabot a nagy ünnepeken akár ugyanaz a személy, akár sok esetben már a következő generáció tagja.

(A diszmagyar története)

Napjainkban

Magyarországon már jó pár éve divat, és lassan nálunk is kezd közkedveltté válni a díszmagyar. Konfirmáláskor, ünnepi rendezvényeken, bálokon szívesen viselik, és egyre több menyasszony is szeretne olyan ruhában oltár elé állni, mint egykor a nagymamája. Szerencsére nálunk is akadnak olyan ügyes kezű emberek, akik megtanulják ezeknek a nagyon szép ruháknak az időigényes megvarrását.

Egy Marosvásárhelyen él Szőcs Anna és férje, Sándor.
– Tíz évvel ezelőtt kezdődött az egész, amikor Blanka lányom konfirmálására valami különleges, egyedi viseletet szerettem volna – meséli a korábban könyveléssel foglalkozó, cégadminisztrátorként dolgozó Anna. Édesanyja, Zsoldos Erzsébet varrta meg a díszmagyar konfirmációs ruhát, Anna gyöngyözte fel – hozza és mutatja a sok vesződéssel készült hófehér kelléket, amelynek felső részén a zsinórozás mintáját egy száz évvel ezelőtti eredeti blúzról „kölcsönözték”.
Hosszú éveknek kellett eltelniük – ez idő alatt leginkább írásost varrt, poántlászt készített, meleg felsőket kötött –, hogy rádöbbenjen: szereti és tudja is varrni a díszmagyart. Magyarországról megrendelték a díszmagyar öltözet történetét, valamint szabás- és díszítésmintákat tartalmazó könyvet, így minden egyes darabra eredeti minta kerül.
Gondot okoz viszont az anyag beszerzése. A bordó, mustársárga, fekete színű bársonyt még húsz évvel ezelőtt vásárolta, s tette el a szekrény mélyére. Most jól fognak, hiszen a kereskedelemben már nem lehet kapni.  Jó minőségű alapanyagot nagyon nehéz beszerezni.
– A díszmagyarra a túldíszítettség a jellemző, minél díszesebbnek, pompásabbnak kell lennie – mondja a háziasszony. S az időigényes, pontosságot követelő munkába férje is besegít. Tudja, feleségére még több munka vár, egy-egy ruha makulátlan elkészítése akár egy hónapig tartó, mindennapos vesződést jelent.
– Tavaly egy fiatal pár azzal keresett meg, hogy díszmagyarban szeretnének örök hűséget fogadni egymásnak. Ez adta az ötletet, hogy menyasszonyi ruhákat is készítsek, arany vagy ezüst zsinórozással – fejtegeti terveit Szőcs Anna. S ha már terveknél tart, hozzáfűzi: üzletet szeretne nyitni, hiszen van igény ezekre a ruhakölteményekre, a szépre, a hagyományosra.

 

Táncóra

Esőben, hóban, fagyban, napsütésben, zimankóban táncolni jóóóóóó. A tánc, ami összehoz, a tánc ami szétszakít, de mégis az önkifejezés és eggyéválás legjobb lehetősége, esély arra, hogy a kettő egy legyen, és az egy legyen a mindenség, éppen abban a pillanatban, akkor ott és most, amikor a zene lüktet az ereidben, és minden szívdobbanással érzed a ritmust. Egyszer rumba, cha-cha,twist, rocky....és az érzéki argentin tangó. Az a tangó amibe benne van, tested lelked, amikor a legféltettebb érzékiségedet is ki tudod mutatni, amikor megszűnik a külvilág, ott maradsz a táncparketten.....hosszú, hosszú, rövid, kilép oldalt bezárt....halkan, suttogva ismételgeted magadban, nehogy szentségtörést kövess el....marad a zene, és az érzés....

  

"The tango is not a dance but an obsession. For the tanguero, it's as much a part of life
as eating and sleeping. Erotic and passionate, haunting and melancholy,
it involves not only the body but also the soul."

Holnap

Amikor keresel, a jövő a fontos, a cél a fontos. És amikor nem keresel, nincs más, csak a jelen pillanat. Nincs jövő, ezért nem tudsz halogatni sem - nem mondhatod: "Holnap leszek boldog."

A holnapon keresztül tönkretesszük a mát; a fiktíven keresztül tönkretesszük a valódit. Ezért mondhatod: "Hát igen, ma szomorú vagyok, de nincs miért nyugtalankodni - holnap boldog leszek." Így a ma elfogadható, így el tudod viselni. De ha nincs holnap, nincs jövő, és nincs semmi, amit keress és megtalálj, akkor nem lehet halogatni - a halogatás teljesen eltűnik. Akkor rajtad múlik, hogy boldog vagy, vagy boldogtalan. Abban a percben neked kell döntened. És nem hiszem, hogy. bárki a boldogtalanság mellett döntene. Miért tenné? Minek?
A múlt nincs többé, és a jövő sosem jön el, tehát a pillanat van. Ünnepelhetsz: szerethetsz, imádkozhatsz, énekelhetsz, táncolhatsz, meditálhatsz, úgy használod ki, ahogyan csak akarod. És a pillanat olyan kicsi, hogy ha nem vagy elég éber, kicsúszik a kezed közül, és tovaszáll. Ezért ahhoz, hogy létezz, nagyon ébernek kell lenned. A cselekvés nem igényel éberséget; nagyon gépies.
És ne használd a várni szót, mert az azt jelenti, hogy a jövő megint betoppant a hátsó ajtón át. Ha úgy gondolod, hogy várnod kell, akkor megint a jövőre vársz. Nincs mire várnod. A létezés olyan tökéletes ebben a pillanatban, amilyen mindig is lesz. Sosem lesz még tökéletesebb.

Szép napot!

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. (…)
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható. (…)
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel...
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van."

(Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse)

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Eleget tenni egy meghivásnak

Talaláltam egy levelet a postaládámban.Minden csütörtökön kapom.Abban egyeztek meg, hogy csütörtökönkén tartsák.Annak idején egy tanfolyamon találkoztunkm,már elmúlt egy éve lassan. Aztán barátok lettünk.Sok közös van bennünk. Aztán a múlt nyáron  kipattant a fejéből egy ötlet.Szervezzünk kézimunka délutánokat.Ő szervezte, én meg nem tudtam sehogyan elmenni, de ma azt mondtam ma elmegyek.
Őrült is neki.
Ja amúgy Verának hivják :)

Csak úgy

Pillanatok meleg nyári napokból

Áldásban állni

Kicsit másként este

Vannak akik szép Erdélyországunkat  elhagyva  töltötték a nyári napokat, mi mégis az itthon gyönyörét fedeztük fel.

Csak úgy

Amiről az elkövetkező generációnak fogalma sem lesz: ...

...telefonkönyv, sárga oldalak

... írógép

... feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni

... kézzel írni egy házi dolgozatot

... fölvenni valamit videóra

... ceruzával pörgetni a magnószalagot

... nem tudni, hogy ki hívott telefonon

... nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a barátaid

... fölkelni a fotelból és csatornát váltani

... hallgatni, ahogy betölt egy számítógépes játék

... hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz

... joystickkel lőni

... föllapozni egy lexikont

... papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez

... nyitvatartási időben, helyben intézni bankügyeket

... megjegyezni a barátaid telefonszámát

... kézzel elfordítani a kulcsot egy autó zárjában

... tékából kivenni egy filmet (fizetni, ha nem tekerted vissza)

... befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe

... hosszú úton az ablakon kifele bámulni, nem egy képernyőre

... várni a kívánságműsorban a kedvenc számod, hogy felvehesd kazettára

... a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni

... sorban állni egy hiánycikkért

... unalmas kultúrműsort nézni a tv-ben, mert csak az az egy csatorna van

... vasárnap hajnalban sorban állni Népsportert, hogy mit játszott a

kedvenc külföldi csapatod

... úttörő táborban gyümölcsszedést tanulni

... szódapatront tekerni a szifonba

... hétfőnkénti tv adásszünet helyett diavetítőzni apu narrátorkodásával

... légkondicionáló nélkül élni

... lehajolni a szappanert

... ki az a TV Maci

... zsigulit vezetni

... moziban megnézni egy új filmet

...kézzel fogható fényképeket nézegetni

...kívánni valamit ha zöld Trabit látsz

...Wartburggal menni a Balcsira

...22 órakor hazajönni buliból, mert vége

...tyúkokkal feküdni, kakassal kelni

...kaputelefonon felcsengetni a barátaidért

...füben fekve tücsökzenét hallgatni

...ágy alatt naplót rejtegetni

...kávét darálni az ABC-ben

...TURBO rágós papírt gyűjteni

...banánért órákig sorban állni

Csakazértis

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.”

(Márai)