Tágra nyitott ablak

Tágra nyitott ablak várta mikor belépett a szinte beszélő, de üres szobába, pokhálókkal szembesült. A szoba hivogatta. Óvatosan lépkedett, fülelt, minden neszre figyelmes volt. A padló recsegett, ropogott léptei alatt, mintha az idő, köszönt volna vissza neki. Az idő ami már elmúlt, de mégis ott van. Belépett abba a szobába ahol régen tágra zárt szemekkel várta a felnötté válás édes-keserű perceit.Egy puha bárány börre telepedett le az ablak alá, és csak nézett, nézett kifele-néha azon vette észre magát, hogy könnybe lábadt szemekkel álomba szenderült.
Az ajtó teljesen hátra nyílt, de nem csapódott a falnak, valami megállította. Azon töprengett, hogy megnézze vagy fogadja el, hogy valami hozzásegitette ahhoz, hogy a az ajtó ne csapódjon nagyot. Az ajtóból hátra nézett. Felszűrődött a fény a az előszoba fénye. Karba tett kézzel megállt még egy kicsit.Úgy döntött megáll nem nézi meg miben akadt meg a hatalmas, ütött kopott fa ajtó.Majdnem az ablahoz ért amikor amikor zörejt hallott az üres szobában, Megállt egy pillanatra és hallagatta a csendet. Azt a csendet amely a legzajosabbnak tünt neki akkor. Még egy kevés volt az ablakig. Figyelt. Látta, hogy csak egyedül van még mindig  a szobában, nagyot sóhajtott, az izgalomtól verejtékező homlokát letörölte, és haladt tovább. Vállát barna, narancssárga kendő boritotta. Igy már ősz végén elkelt az is. Apró lépésekkel haladt tovább. A padló ugyanúgy recsegett a léptei alatt. Elmosolyodott. Elért az ablakhoz. Jóhogy sötét volt már kint, az ablak elött  magasba növekedő diófa ágai között azért beszűrödött a hold fénye. Egy veréb didergett az ablak párkényon. Üdvözölték egymást pedig úgy tünt mintha megijedtek volna egymástól. Ki tudja ki jobban. a Veréb vagy ő.Sikerült becsukni az ablakot. A párkányra ülve kicsit megpihent a nagy munka után, felszökött a széles ablakpárkányra, hogy ücsörögjön ott egy kicsit.Akkor vette észre, hogy a kissé poros padló rései között fény szivárog. Megint elmosolyodott. Lehasalt a padlóra és kukcskált. Gyerekként nem volt szabad ezt tegye, mert megszidták, hogyha kivasalt, kikeményitett ruháját összemocskolta és porcicák diszitették.Semmit nem látott, csak egy hamutálat a szalon teázó asztalán, gondosan elkészített csipkén, mely dádanyája keze munkáját dícséri.Visszalépkedett az ablakhoz, és könyökölni kezdett az ablakpárkányon. Rég nem hallott kakukkos óra szólalt meg. Majdnem éjfél volt. Az ő szemére még nem ültek álommanók. Eldöntötte ott alszik majd abban a szobában. Igen ám de hol is? A sarok fele idult. Sötét volt. Arra gondolt, fényre lenne szüksége. De mégse-gondolta.

Régi viselet új fényben-Bodolai Gyöngyi írása

          `` Látványos színfoltot jelentettek a Jazz&Blues Klubban rendezett esküvői bemutatón az Anna Style díszmagyar ruhái, amelyeket különböző korú és testalkatú hölgyek viseltek. Ahogy Szőcs Anna, a cég vezetője elmondta, azt szeretnék bizonyítani, hogy a hajdani nagyasszonyok által viselt öltözéket nemcsak a menyasszony, a násznagyasszony, a koszorúslányok, az örömszülők, a násznép valamennyi tagja viselheti. Minden ruha egyedi, zsinórozása, gyöngyözése eredeti minta alapján, kézzel történik. Bársonyból, selyemből, tüllből, csipkéből készülnek, s kérésre, egyházi kórusoknak például, varrtak finom szövetből is. A szoknyára díszes mellény simul, s az öltözék fontos tartozéka a kötény és a gyöngyös párta. A régi korok fényét, stílusát, hangulatát idéző ruhákat Szőcs Anna tervezi, édesanyja, Zsoldos Erzsébet szabja-varrja, s legbüszkébben az unoka, Szőcs Blanka viseli, aki azt is bemutatta, hogy az esküvői ruhát hogyan lehet különböző ünnepi alkalmakra más kiegészítőkkel párosítani. 

          Egyébként az ő konfirmációs ünnepségére varrta a nagymama az első díszmagyar ruhát, ami felkeltette az osztrák vendégek érdeklődését. Ekkor határozták el, hogy a régi, eredeti mintákat felhasználva, egy kollekciót készítenek különböző színű anyagokból, amelyek bemutatója sikeresnek bizonyult. Egy ruha díszítése, az aranyos, ezüstös zsinórok, gyöngyök felvarrása két hónapot is igénybe vesz, ami az egykori kosárlabdázó Szőcs Annának nem kis megpróbáltatást jelent. Székelyvajai származású édesanyjától azonban, aki elmondása szerint sző, varr, köt, hímez, s a kézimunkázás minden csínját-bínját ismeri, a kézügyességet, a kézimunkák szeretetét örökölte, s közös munkájukkal szeretnék tovább népszerűsíteni ezt a valóban nőies, régi korok pompáját idéző öltözetet. ``

(b.)

Nagyközönség elött is

Nagyközönség elött is bemutattuk a díszmagyar ruhákat melyek fáradságos nehéz munkával készülnek, viszont egy kész ruhaköltemény végén azt mondjuk, hogy ez igen, ez megérte, foleg akkor, hogyha a a viselője is elégedett vele.

      Szép volt lányok! Megérte a fáradságos munka!

Minden ami esküvő/Totul pentru Nunta Ta!

Kiválaszthatod mindazt amit az esküvődön szeretnél-ruha,smink,vendéglő, fotós,fodrász,fellépők,zenekar! Minden egy helyen! Vegyel részt Te is!
Poţi alege tot ce ţine de Nunta ta!rochii,machiaj,hairstyle,restaurant,foto,make-up,program artistic,muzică!Totul la un loc!
Participă şi tu!

A várakozás megszentelése

``Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a kegyelem.`` Reményik Sándor

Ez a pillanat nem a másik!

Napok óta nem írtam, nem kifogásokat keresek, csak egyszerűen figyeltem. Figyeltem mi történik a világban, mi történik velem és azokkal az emberekkel akik fontosak számomra.Egyszerre fura, döbbenetes és meglepő.De érdekes az élet attól még megy tovább, ugyanúgy felkel és lenyugszik a Nap, van csillag az égen, és néha-néha egy-egy torzult mosollyal ami őszinteséget akar árasztani magából-olyannal is szembemegy az ember. Gyakran mondogatják, hogy mosolyogjak hisz attól másnak is jókedve lesz. A leggyakrabban jön is, de azért mégis becsúszik egy két olyan pillanat amikor éppen nem.sokszor Van egy mondás tudjátok, hogy nem az az erős aki tombol hanem az, aki mosolyog. Na és hátha a mosoly mosolyt vonz.Néha sikerül és néha nem.
A tv távirányítóját csak amúgy  nyomkodom keresve azokat a csatornákat ahol a hirek nem morbid hírek, ahol nem gazdasági válságról és az ország összeomlásáról van szó, vagy éppen valami katasztrófa még katasztrofábban való előadásáról.Kevés ilyen van.Sokan vagyunk közülünk akik nem tudunk ettől elvonatkoztatni, és megfertőzzük, befertőzzük magunk életét is.Mert milyen gyengék vagyunk olykor, hagyjuk, hogy dolgok eltántorítsanak, nem éljük meg a jelen pillanat szépségét, hanem rohanunk és kergetjük a jövőt elfeledve azt, hogy a mostnak van igazán szépsége.Megélve ezt, tesszük széppé azt amit majdan jövőnknek nevezünk, és egykoron múltként tekintünk rá vissza. Olyan múltnak melyért érdemes volt a jelenben élni.

 Az a pillanat ami MOST van azt holnap már nem fog visszatérni, nem vár és késő lehet, késő lehet kimondani,elmondani,megtenni.Az édes keserűvé válhat, és a cukor vagy a méz van amikor már nem oldódik a keserűség zamatában.
Mindenki rohan, teper és hajt körülöttem: az orvos, a mérnök, a szomszéd, a rokon, a kolléga, a társ és a család. Olykor ordítózva bírnám öket figyelemre, megálljt intve, hogy értsék már meg: MOST!!! Most van az, hogy megértsd, hogy miért nyújsd ki a kezed, és nem holnap, most van az amikor lépj és ne majd,most van az amikor menj és ne majd aztán, most van az amikor szükség van rád és nem majd egyszer. Lehet, hogy a mostért embert megpróbáltató kezdeményezéseket kell tennünk, viszont értéke felbecsülhetetlen.
Ez a pillanat nem a másik!

Feeling of the day

Valahogy csak kifejezi az ember éppen hogy aznap hogy érzi  magát. Én így :)