Ezt kaptam ma reggel!
Egyszerűen fantasztikus.
http://hirek.eso.tv/?code=9fe9724a22e149b1c1d952a2d6e08961
Zsú barátnőm valami okból kifolyólag nem kapta meg a híreke. Szomorkés is voltam emiatt. Ő elküldte nekem, és én megkaptam.
Zsu, köszike hogy a barátnőm vagy! Tudod, barát az aki ahelyett, hogy meghívjon egy drága ebédre, füledbe súgja, hogy a fogad közé beragadt egy káposzta!
2009. december 16., szerda
Hogy ez a Márai....
“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
(Márai Sándor: Füves könyv)
(Márai Sándor: Füves könyv)
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.” (Márai Sándor: A négy évszak – December)
Szörföztem a neten
A nagy munkában néha néha szörfölök egy kicsit a neten, hátha ráakadok valami hasznos dologra, olyanra amit meg nem láttam nem hallottam, valami olyanra ami megragadja a figyelmemet és valami olyan amiről úgy gondolom, hogy tudok kezdeni is valamit vele.
Egyszerűen egy információ éhes ember vagyok.Ezt be kell ismernem, annak aki nem tudja, hogy egyszerűen érdekel minden.
Mindig valami újat, valami mást, valami érdekeset és természetesen valami hozzámillőt keresek.
Hol lakberendezek, hol dekorálok, hol autók után kutakodok, hol házak után nézelődöm, vagy csak éppen úgy hagyom magam sodródni a világhálón.
Megosztom veletek miket találtam az utobbi időben, na meg utána megosztom az akadémiai bulin készült képeket, de természetesen akkor, hogyha Judit kollegina átküldi, egyenlőre az aksik töltődnek.
Ime tehát a kincsek
Nem mindennapi kabátok ...viszont szívesen felvenném akár dolgozni is.
Na egy ilyenben alukálni?Nem is lenne rossz :)
Egyszerűen egy információ éhes ember vagyok.Ezt be kell ismernem, annak aki nem tudja, hogy egyszerűen érdekel minden.
Mindig valami újat, valami mást, valami érdekeset és természetesen valami hozzámillőt keresek.
Hol lakberendezek, hol dekorálok, hol autók után kutakodok, hol házak után nézelődöm, vagy csak éppen úgy hagyom magam sodródni a világhálón.
Megosztom veletek miket találtam az utobbi időben, na meg utána megosztom az akadémiai bulin készült képeket, de természetesen akkor, hogyha Judit kollegina átküldi, egyenlőre az aksik töltődnek.
Ime tehát a kincsek
Hódolatom a nyakvédőknk...annak idején mindig a torkommal volt baj, gyuladt, igy lettem a sálak kendők szerelmese.Mára már nagyon sok van belőlük.
Még ezt is....olyan fluffffy
Hát nem gyönyörűűűűűű?
Na és a többi :)
Na egy ilyenben alukálni?Nem is lenne rossz :)2009. december 14., hétfő
Advent-avagy a várakozás megszentelése
Nem tudom mi tortent, de most eppen nem jon ossze sehogysem, hogy ekezetekkel irjak,igyhat fogadjatok szeretettel ekezetek nelkul is.A varakozas megszentelese tovabb folytatodott csalad reszere asztali dekoraciok keszitesevel.
Ezt tettuk otthon a kavezo asztalra
Ezt kapta az egyik Nagyi
Ezt kapta a masik Nagyi.
Ezt tettuk otthon a kavezo asztalra
Ezt kapta az egyik Nagyi
Ezt kapta a masik Nagyi.Nagy volt am az orom. Na de errol szolnak az unnepek.
Fogadjatok szeretettel ti is, legyen meghitt az Unnepetek kinek kinek a maga modjan, ugy ahogy a lelke megkivanja.
2009. december 8., kedd
Azzá leszel amit gondolsz....ezt mondták az okosok
Újra kedd, újra kézimunka az Unitarcoopnál.Kézműveskedünk lassan egy éve. Lányok, asszonyok összeülünk hetente egyszer és játszunk (ahogy Vera mondaná) és megmutatjuk a játekunkat egymásnak. Nevetéstől és jókedvtől zajos a kis terem.
Ma Mikulás látogatott meg.
Na de elötte szájtátva vettem tudomásul újra azt, hogy a vonzás törvénye újra és újra működik!!!!!!
A délutáni zimankóban és a hangulat mellé jól jött volna egy kávé. Megkértem Verát fözzön egyet.Nem mintha én nem tudtam volna, de Ő valahogy othonosabban mozog ott. Éppen kinyitja a szekrény ajtaját,mikor belép Iringó kislányával Pannával és még az ajtóban kijabálja, hogy nem e kér valaki kávét. Egy take and go Segafredoval jött, akkor ott amikor kellett. Még most is borsozik a hátam és a hihetetlen örömtől majhogynem könnyes lesz még a szemem is.Műűűűűűűűűűűűűűködik!
És a töténet itt nem ér véget. Sorshúzással járt nálunk a Mikulás. Annak idején a Mikulásnak címzett levélben kértem, hogy bővítse manókollekciómat egy újabb manocával. Iringó Mikulása egy hűtőmágnes manót hozott. Hát akkor volt igazán nagy az öröm. Már csak minden mást kell bevonzani és akkor maga lesz a tökély.
Napról napra egyre jobban, és ettől szép az élet úgy ahogy van.
Tényleg azzá leszel amit gondolsz!
Ma Mikulás látogatott meg.
Na de elötte szájtátva vettem tudomásul újra azt, hogy a vonzás törvénye újra és újra működik!!!!!!
A délutáni zimankóban és a hangulat mellé jól jött volna egy kávé. Megkértem Verát fözzön egyet.Nem mintha én nem tudtam volna, de Ő valahogy othonosabban mozog ott. Éppen kinyitja a szekrény ajtaját,mikor belép Iringó kislányával Pannával és még az ajtóban kijabálja, hogy nem e kér valaki kávét. Egy take and go Segafredoval jött, akkor ott amikor kellett. Még most is borsozik a hátam és a hihetetlen örömtől majhogynem könnyes lesz még a szemem is.Műűűűűűűűűűűűűűködik!
És a töténet itt nem ér véget. Sorshúzással járt nálunk a Mikulás. Annak idején a Mikulásnak címzett levélben kértem, hogy bővítse manókollekciómat egy újabb manocával. Iringó Mikulása egy hűtőmágnes manót hozott. Hát akkor volt igazán nagy az öröm. Már csak minden mást kell bevonzani és akkor maga lesz a tökély.
Napról napra egyre jobban, és ettől szép az élet úgy ahogy van.
Tényleg azzá leszel amit gondolsz!
2009. december 3., csütörtök
Advent-avagy a várakozás megszentelése
November 29-én,vasárnap Advent első vasárnapján úkójra meggyújtottuk az idéni adventi koszorún az első gyertyát.Gyertyaláng tiszta fény, önpusztító lobogás, nem is akar lenni más....ez a gyerekkori ifis tábori dal jutott eszembe hirtelen. Tábortűz körül énekeltük mindig gitár kísérettel, ez volt az esti meghitt pillanatok egyike. Ez az advent is olyan volt, meghitt, csendes, és ünnepi.Nem is akárhol ünnepeltünk, hanem fenyőfák tövében, kint a magas hegyek között.Ott más. Ott mindig minden más. Ott lehet érezni, hogy kicsit megállítottuk az időt, hogy másképp süt a nap, hogy zöldebb a fű, és még a hűvös is elviselhetőbb.Ott mindennek megvan a varázsa.
Eljött a várakozás időszaka, a várakozás megszentelése.Nagy kedvenceim közé tartozik Pilinszky, aki páratlanul írt erről.
"Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Pilinszky János
Eljött a várakozás időszaka, a várakozás megszentelése.Nagy kedvenceim közé tartozik Pilinszky, aki páratlanul írt erről.
"Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Pilinszky János
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)