Ez a pillanat nem a másik!

Napok óta nem írtam, nem kifogásokat keresek, csak egyszerűen figyeltem. Figyeltem mi történik a világban, mi történik velem és azokkal az emberekkel akik fontosak számomra.Egyszerre fura, döbbenetes és meglepő.De érdekes az élet attól még megy tovább, ugyanúgy felkel és lenyugszik a Nap, van csillag az égen, és néha-néha egy-egy torzult mosollyal ami őszinteséget akar árasztani magából-olyannal is szembemegy az ember. Gyakran mondogatják, hogy mosolyogjak hisz attól másnak is jókedve lesz. A leggyakrabban jön is, de azért mégis becsúszik egy két olyan pillanat amikor éppen nem.sokszor Van egy mondás tudjátok, hogy nem az az erős aki tombol hanem az, aki mosolyog. Na és hátha a mosoly mosolyt vonz.Néha sikerül és néha nem.
A tv távirányítóját csak amúgy  nyomkodom keresve azokat a csatornákat ahol a hirek nem morbid hírek, ahol nem gazdasági válságról és az ország összeomlásáról van szó, vagy éppen valami katasztrófa még katasztrofábban való előadásáról.Kevés ilyen van.Sokan vagyunk közülünk akik nem tudunk ettől elvonatkoztatni, és megfertőzzük, befertőzzük magunk életét is.Mert milyen gyengék vagyunk olykor, hagyjuk, hogy dolgok eltántorítsanak, nem éljük meg a jelen pillanat szépségét, hanem rohanunk és kergetjük a jövőt elfeledve azt, hogy a mostnak van igazán szépsége.Megélve ezt, tesszük széppé azt amit majdan jövőnknek nevezünk, és egykoron múltként tekintünk rá vissza. Olyan múltnak melyért érdemes volt a jelenben élni.

 Az a pillanat ami MOST van azt holnap már nem fog visszatérni, nem vár és késő lehet, késő lehet kimondani,elmondani,megtenni.Az édes keserűvé válhat, és a cukor vagy a méz van amikor már nem oldódik a keserűség zamatában.
Mindenki rohan, teper és hajt körülöttem: az orvos, a mérnök, a szomszéd, a rokon, a kolléga, a társ és a család. Olykor ordítózva bírnám öket figyelemre, megálljt intve, hogy értsék már meg: MOST!!! Most van az, hogy megértsd, hogy miért nyújsd ki a kezed, és nem holnap, most van az amikor lépj és ne majd,most van az amikor menj és ne majd aztán, most van az amikor szükség van rád és nem majd egyszer. Lehet, hogy a mostért embert megpróbáltató kezdeményezéseket kell tennünk, viszont értéke felbecsülhetetlen.
Ez a pillanat nem a másik!