Tágra nyitott ablak várta mikor belépett a szinte beszélő, de üres szobába, pokhálókkal szembesült. A szoba hivogatta. Óvatosan lépkedett, fülelt, minden neszre figyelmes volt. A padló recsegett, ropogott léptei alatt, mintha az idő, köszönt volna vissza neki. Az idő ami már elmúlt, de mégis ott van. Belépett abba a szobába ahol régen tágra zárt szemekkel várta a felnötté válás édes-keserű perceit.Egy puha bárány börre telepedett le az ablak alá, és csak nézett, nézett kifele-néha azon vette észre magát, hogy könnybe lábadt szemekkel álomba szenderült.
Az ajtó teljesen hátra nyílt, de nem csapódott a falnak, valami megállította. Azon töprengett, hogy megnézze vagy fogadja el, hogy valami hozzásegitette ahhoz, hogy a az ajtó ne csapódjon nagyot. Az ajtóból hátra nézett. Felszűrődött a fény a az előszoba fénye. Karba tett kézzel megállt még egy kicsit.Úgy döntött megáll nem nézi meg miben akadt meg a hatalmas, ütött kopott fa ajtó.Majdnem az ablahoz ért amikor amikor zörejt hallott az üres szobában, Megállt egy pillanatra és hallagatta a csendet. Azt a csendet amely a legzajosabbnak tünt neki akkor. Még egy kevés volt az ablakig. Figyelt. Látta, hogy csak egyedül van még mindig a szobában, nagyot sóhajtott, az izgalomtól verejtékező homlokát letörölte, és haladt tovább. Vállát barna, narancssárga kendő boritotta. Igy már ősz végén elkelt az is. Apró lépésekkel haladt tovább. A padló ugyanúgy recsegett a léptei alatt. Elmosolyodott. Elért az ablakhoz. Jóhogy sötét volt már kint, az ablak elött magasba növekedő diófa ágai között azért beszűrödött a hold fénye. Egy veréb didergett az ablak párkényon. Üdvözölték egymást pedig úgy tünt mintha megijedtek volna egymástól. Ki tudja ki jobban. a Veréb vagy ő.Sikerült becsukni az ablakot. A párkányra ülve kicsit megpihent a nagy munka után, felszökött a széles ablakpárkányra, hogy ücsörögjön ott egy kicsit.Akkor vette észre, hogy a kissé poros padló rései között fény szivárog. Megint elmosolyodott. Lehasalt a padlóra és kukcskált. Gyerekként nem volt szabad ezt tegye, mert megszidták, hogyha kivasalt, kikeményitett ruháját összemocskolta és porcicák diszitették.Semmit nem látott, csak egy hamutálat a szalon teázó asztalán, gondosan elkészített csipkén, mely dádanyája keze munkáját dícséri.Visszalépkedett az ablakhoz, és könyökölni kezdett az ablakpárkányon. Rég nem hallott kakukkos óra szólalt meg. Majdnem éjfél volt. Az ő szemére még nem ültek álommanók. Eldöntötte ott alszik majd abban a szobában. Igen ám de hol is? A sarok fele idult. Sötét volt. Arra gondolt, fényre lenne szüksége. De mégse-gondolta.
Kaptam valamit.Te is kaptál valamit.Nevezzük lehetőségnek.Rajtam állt,hogy mit kezdek vele!Megragadtam! Te mit kezdesz vele? Megragadod?
2012. december 11., kedd
2011. március 22., kedd
Régi viselet új fényben-Bodolai Gyöngyi írása
`` Látványos színfoltot jelentettek a Jazz&Blues Klubban rendezett esküvői bemutatón az Anna Style díszmagyar ruhái, amelyeket különböző korú és testalkatú hölgyek viseltek. Ahogy Szőcs Anna, a cég vezetője elmondta, azt szeretnék bizonyítani, hogy a hajdani nagyasszonyok által viselt öltözéket nemcsak a menyasszony, a násznagyasszony, a koszorúslányok, az örömszülők, a násznép valamennyi tagja viselheti. Minden ruha egyedi, zsinórozása, gyöngyözése eredeti minta alapján, kézzel történik. Bársonyból, selyemből, tüllből, csipkéből készülnek, s kérésre, egyházi kórusoknak például, varrtak finom szövetből is. A szoknyára díszes mellény simul, s az öltözék fontos tartozéka a kötény és a gyöngyös párta. A régi korok fényét, stílusát, hangulatát idéző ruhákat Szőcs Anna tervezi, édesanyja, Zsoldos Erzsébet szabja-varrja, s legbüszkébben az unoka, Szőcs Blanka viseli, aki azt is bemutatta, hogy az esküvői ruhát hogyan lehet különböző ünnepi alkalmakra más kiegészítőkkel párosítani.
Egyébként az ő konfirmációs ünnepségére varrta a nagymama az első díszmagyar ruhát, ami felkeltette az osztrák vendégek érdeklődését. Ekkor határozták el, hogy a régi, eredeti mintákat felhasználva, egy kollekciót készítenek különböző színű anyagokból, amelyek bemutatója sikeresnek bizonyult. Egy ruha díszítése, az aranyos, ezüstös zsinórok, gyöngyök felvarrása két hónapot is igénybe vesz, ami az egykori kosárlabdázó Szőcs Annának nem kis megpróbáltatást jelent. Székelyvajai származású édesanyjától azonban, aki elmondása szerint sző, varr, köt, hímez, s a kézimunkázás minden csínját-bínját ismeri, a kézügyességet, a kézimunkák szeretetét örökölte, s közös munkájukkal szeretnék tovább népszerűsíteni ezt a valóban nőies, régi korok pompáját idéző öltözetet. ``
(b.)
Címkék:
Anna style,
bemutató,
díszmagyar,
koszorúslány,
násznagy,
osztrák,
Szőcs Anna,
viselet,
Zsoldos Erzsébet
2011. február 13., vasárnap
Nagyközönség elött is
Nagyközönség elött is bemutattuk a díszmagyar ruhákat melyek fáradságos nehéz munkával készülnek, viszont egy kész ruhaköltemény végén azt mondjuk, hogy ez igen, ez megérte, foleg akkor, hogyha a a viselője is elégedett vele.
Szép volt lányok! Megérte a fáradságos munka!
Szép volt lányok! Megérte a fáradságos munka!
2011. február 7., hétfő
Minden ami esküvő/Totul pentru Nunta Ta!
Kiválaszthatod mindazt amit az esküvődön szeretnél-ruha,smink,vendé glő, fotós,fodrász,fellépők,zen ekar! Minden egy helyen! Vegyel részt Te is!
Poţi alege tot ce ţine de Nunta ta!rochii,machiaj,hairstyl e,restaurant,foto,make-up, program artistic,muzică!Totul la un loc!
Participă şi tu!
Poţi alege tot ce ţine de Nunta ta!rochii,machiaj,hairstyl
Participă şi tu!
2010. november 26., péntek
A várakozás megszentelése
``Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a kegyelem.`` Reményik Sándor
2010. október 12., kedd
Ez a pillanat nem a másik!
Napok óta nem írtam, nem kifogásokat keresek, csak egyszerűen figyeltem. Figyeltem mi történik a világban, mi történik velem és azokkal az emberekkel akik fontosak számomra.Egyszerre fura, döbbenetes és meglepő.De érdekes az élet attól még megy tovább, ugyanúgy felkel és lenyugszik a Nap, van csillag az égen, és néha-néha egy-egy torzult mosollyal ami őszinteséget akar árasztani magából-olyannal is szembemegy az ember. Gyakran mondogatják, hogy mosolyogjak hisz attól másnak is jókedve lesz. A leggyakrabban jön is, de azért mégis becsúszik egy két olyan pillanat amikor éppen nem.sokszor Van egy mondás tudjátok, hogy nem az az erős aki tombol hanem az, aki mosolyog. Na és hátha a mosoly mosolyt vonz.Néha sikerül és néha nem.
A tv távirányítóját csak amúgy nyomkodom keresve azokat a csatornákat ahol a hirek nem morbid hírek, ahol nem gazdasági válságról és az ország összeomlásáról van szó, vagy éppen valami katasztrófa még katasztrofábban való előadásáról.Kevés ilyen van.Sokan vagyunk közülünk akik nem tudunk ettől elvonatkoztatni, és megfertőzzük, befertőzzük magunk életét is.Mert milyen gyengék vagyunk olykor, hagyjuk, hogy dolgok eltántorítsanak, nem éljük meg a jelen pillanat szépségét, hanem rohanunk és kergetjük a jövőt elfeledve azt, hogy a mostnak van igazán szépsége.Megélve ezt, tesszük széppé azt amit majdan jövőnknek nevezünk, és egykoron múltként tekintünk rá vissza. Olyan múltnak melyért érdemes volt a jelenben élni.
Az a pillanat ami MOST van azt holnap már nem fog visszatérni, nem vár és késő lehet, késő lehet kimondani,elmondani,megtenni.Az édes keserűvé válhat, és a cukor vagy a méz van amikor már nem oldódik a keserűség zamatában.
Mindenki rohan, teper és hajt körülöttem: az orvos, a mérnök, a szomszéd, a rokon, a kolléga, a társ és a család. Olykor ordítózva bírnám öket figyelemre, megálljt intve, hogy értsék már meg: MOST!!! Most van az, hogy megértsd, hogy miért nyújsd ki a kezed, és nem holnap, most van az amikor lépj és ne majd,most van az amikor menj és ne majd aztán, most van az amikor szükség van rád és nem majd egyszer. Lehet, hogy a mostért embert megpróbáltató kezdeményezéseket kell tennünk, viszont értéke felbecsülhetetlen.
Ez a pillanat nem a másik!
A tv távirányítóját csak amúgy nyomkodom keresve azokat a csatornákat ahol a hirek nem morbid hírek, ahol nem gazdasági válságról és az ország összeomlásáról van szó, vagy éppen valami katasztrófa még katasztrofábban való előadásáról.Kevés ilyen van.Sokan vagyunk közülünk akik nem tudunk ettől elvonatkoztatni, és megfertőzzük, befertőzzük magunk életét is.Mert milyen gyengék vagyunk olykor, hagyjuk, hogy dolgok eltántorítsanak, nem éljük meg a jelen pillanat szépségét, hanem rohanunk és kergetjük a jövőt elfeledve azt, hogy a mostnak van igazán szépsége.Megélve ezt, tesszük széppé azt amit majdan jövőnknek nevezünk, és egykoron múltként tekintünk rá vissza. Olyan múltnak melyért érdemes volt a jelenben élni.
Az a pillanat ami MOST van azt holnap már nem fog visszatérni, nem vár és késő lehet, késő lehet kimondani,elmondani,megtenni.Az édes keserűvé válhat, és a cukor vagy a méz van amikor már nem oldódik a keserűség zamatában.
Mindenki rohan, teper és hajt körülöttem: az orvos, a mérnök, a szomszéd, a rokon, a kolléga, a társ és a család. Olykor ordítózva bírnám öket figyelemre, megálljt intve, hogy értsék már meg: MOST!!! Most van az, hogy megértsd, hogy miért nyújsd ki a kezed, és nem holnap, most van az amikor lépj és ne majd,most van az amikor menj és ne majd aztán, most van az amikor szükség van rád és nem majd egyszer. Lehet, hogy a mostért embert megpróbáltató kezdeményezéseket kell tennünk, viszont értéke felbecsülhetetlen.
Ez a pillanat nem a másik!
2010. szeptember 23., csütörtök
2010. szeptember 21., kedd
Belső tükör
``Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam.``
Olvasol?
Írjál tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!
Weöres Sándor-Teljesség felé
Dan Millman-A békés harcos útja
Paulo Coelho-A Piedra folyó parján ültem és sírtam
Szilvási Lajos-Appasionata
Jane Austen-Értelem és Érzelem
Fejős Éva-Bangkok tranzit
Molnár Ferenc-A Pál utcai fiúk
Umberto Eco-A rózsa neve
Popper Péter-Belső utak könyve
Exupery-A kis herceg
Robert Merle-Állati elmék
+ 1 könyv Margaret Mitchell-Elfújta a szél
Na és Te? Napraforgó, Ilka,Annás kertje,Beango,Horgoblog
2010. szeptember 20., hétfő
Kapocs
Egyik kutya mási eb, viszont a leghűségesebb barát. Saját kutyám sosem volt. Viszont tudom, hogy egyszer lesz. Most sincs, viszont van egy aki kutyamódra ügyesen beférkőzött a szívem egyik zugába.Mindigis úgy gondoltam, hogy egy kisebb termetű eb válik a kedvenccé, de ez az elmélet megdőlt. Ez a német juhász úgy tud az emberre nézni, hogy egyenesen elolvad, olyan biztonságot nyújt, hogy jöhet a legnagyobb ellenség is, és annyira meghallgat mint a lejobb lélekbúvár, és szinte egy mozdulatával, egy érintésével kapott a leggyorsabb megoldást az adott problémára.És nem beszélve arról, hogy annyira tud udvarolni, mint ahogyan a legnagyobb Cassanova sem teszi.Hiányzik!
``Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit ismersz. Hazug próféták, és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak -e vonzalom miatt, s ezt mondják: - Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! önző, rideg fráter!"- ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan a kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért -te sétálj a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt." (Márai Sándor)
2010. szeptember 19., vasárnap
Beszélgetések margójára
``Megfordulok az ágyban, hátha eljön még a jótékony álom.Mosolygok a a gondolaton, mert tudom, hogy elszállt már.Hallgatom a csendet melyet, időról időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele.Megsimogatom megfogom a kezét, de vigyázok ne ébredjen fel.
A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások,ölelések, cirógatások.Még lassan forog az agyam. Felkelek az ágyból, a telefonom világítása segít, hogy összeszedjem a ruhámat. A vérnyomásom a béka feneke alatt. Elbotorkálok a konyháig. A szemben lévő ablakok még sötétek, az emberek alszanak.Következő korty kávé.Az égbolt felhős, nem fog sütni a nap.Sokan mondják, hogy muszáj változtatni.Egy út megléte nem jelenti a szabadság meglétét. Két út között már lehet választani.Eleve nem lehet mindenki boldog, az csak keveseknek jár. A párom még alszik.Az álom manói körülölelik.Felöltözöm. Közben hallom, hogy a páromnál a manók már szedelőzködnek.Minden embernek vannak rituáléi.Nálunk az, hogy mikor reggel előjön a hálószobából én már várom őt. Átöleljük egymást, hozzásimulunk egymáshoz, érzem rajta az alvás melegét, visszaölel, megkérdezzük egymástól, hogy aludt a másik,megborzolom a haját, majd megcsókoljuk egymást, és ölelkezve megyünk a konyhába.Ő is kávét főz, majd teázik, megkérdezi, hogy bevettem e a vitaminokat, közben elmeséli, hogy mit álmodott. Szépek ezek a reggeli intim pillanatok.Elmondom, hogy ma mi vár rám, merre megyek, és ő is megteszi.Kapkodva-csapkodva soha nem lehet jó döntést hozni.Ezért fontos minden helyzetben az éberség megléte.Elköszönök a páromtól, megcsókolom, elmondom neki, hogy vigyázzon magára, bezárom az ajtót, és éberen, mosolyogva elindulok háborúzni...`` mondá Csernus.
Csak csajok című hétvégén a közös rituálék kibeszéléséről, elbeszéléséről volt szó.
Szükség van arra amikor hiszed és érzed, hogy a kettő egyben zeng, és a kettő eggyé válik, de mégis megmarad a Te meg az Én
A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások,ölelések, cirógatások.Még lassan forog az agyam. Felkelek az ágyból, a telefonom világítása segít, hogy összeszedjem a ruhámat. A vérnyomásom a béka feneke alatt. Elbotorkálok a konyháig. A szemben lévő ablakok még sötétek, az emberek alszanak.Következő korty kávé.Az égbolt felhős, nem fog sütni a nap.Sokan mondják, hogy muszáj változtatni.Egy út megléte nem jelenti a szabadság meglétét. Két út között már lehet választani.Eleve nem lehet mindenki boldog, az csak keveseknek jár. A párom még alszik.Az álom manói körülölelik.Felöltözöm. Közben hallom, hogy a páromnál a manók már szedelőzködnek.Minden embernek vannak rituáléi.Nálunk az, hogy mikor reggel előjön a hálószobából én már várom őt. Átöleljük egymást, hozzásimulunk egymáshoz, érzem rajta az alvás melegét, visszaölel, megkérdezzük egymástól, hogy aludt a másik,megborzolom a haját, majd megcsókoljuk egymást, és ölelkezve megyünk a konyhába.Ő is kávét főz, majd teázik, megkérdezi, hogy bevettem e a vitaminokat, közben elmeséli, hogy mit álmodott. Szépek ezek a reggeli intim pillanatok.Elmondom, hogy ma mi vár rám, merre megyek, és ő is megteszi.Kapkodva-csapkodva soha nem lehet jó döntést hozni.Ezért fontos minden helyzetben az éberség megléte.Elköszönök a páromtól, megcsókolom, elmondom neki, hogy vigyázzon magára, bezárom az ajtót, és éberen, mosolyogva elindulok háborúzni...`` mondá Csernus.
Csak csajok című hétvégén a közös rituálék kibeszéléséről, elbeszéléséről volt szó.
Szükség van arra amikor hiszed és érzed, hogy a kettő egyben zeng, és a kettő eggyé válik, de mégis megmarad a Te meg az Én
2010. szeptember 17., péntek
Jó reggelt!
“ Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid. ”
Szép holnap....szép ma
Szép holnap...ezzel a gondolattal ültem az álomhintóba késő este kellemes meglepetések után.Mostmár újra hiszem, hogy az amit az ember meg akar valósítani az mindig sikerül, csak hinnünk kell benne, hinnünk kell benne gyermekien, alázatosan és baratáságosan.Mintha álmunk,vágyunk barátunk volna.No de természetesen ne várjuk azt sem, hogy minden sültgalambként fog ölünkbe pottyanni. És az egyszer fent után sem biztos, hogy egyszer lent jön!
Szép holnap!
Szép holnap!
2010. szeptember 16., csütörtök
Vásárváros
Marosvásárhely... város a Maros partján. Mondani szokták, hogy néha legyél turista a saját városodban.Ritkán szoktam ilyen játszani, viszont egy pályázati kiírás láttán elgondolkodtam, milyen is lenne a város a régi patinájában.Összegyűjtöttem néhány régi képet a városról, de nem tudtam eldönteni melyik is a kedvencem, mit hoznék vissza a régiből az újba. Milyen is lenne az amikor a régi találkozik az újjal. Itt nálunk is lehetne, úgy, ahogy más európai városban is lehet.Te mit szólsz hozzá?
2010. szeptember 9., csütörtök
2010. szeptember 8., szerda
Brüsszeli utcák II
Itt dől el sok ember sorsa, igazságokért harcolnak, ide a bírák és az ügyvédek rövid nadrágba járnak.Kérdes viszont akkor teszi vagy nem teszi a ruha az embert?
Brüsszeli utcák
Mi is mondhatnék Brüsszel utcáiról? Furcsa.Hogy mitől? Kevereg az új a régivel, némely helyen letisztult építészeti stilusok némely helyen káosz. Na de talán ettől Brüsszel Brüsszel.
Tábla tábla hátán és mindenhol felújítanak.
Tábla tábla hátán és mindenhol felújítanak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















